A csinos fehér-tarka, közepes nagyságú, kemény rövid szőrű spicc hazájában is nagyon ritka, Svédországon kívül pedig gyakorlatilag ismeretlen. A finn határ mellett fekvő Norbotten-vidékről származik. A norbottenspicc ideális vadászkutya szárnyasvadra a térség kiterjedt, ritkás erdőségeiben és lápos területein. A kis spicc évezredek óta vadászott az északi vadászokkal, azonban feledésbe merült és 1948-ban kihaltnak nyilvánították. Bár a norbottenspicc távol maradt a kiállításoktól, és a kölyköket sem jegyeztették be, ez nem jelentette azt, hogy a vadászok feladták volna a kutyájukat. Így 1967-ben újra felfedezték a fajtát, és azóta örömteli fellendülést élt meg. Vadászati módjában és karakterében a →finn spiccre hasonlít.
A kutya megkeresi a madarakat, és tartósan ugatja őket, amint leereszkednek egy fára. A biztonságba ringatózó madarak figyelmét eltereli a kutya, és ott maradnak, amíg oda nem ér a vadász. Kitűnően vadászik nyestre is. A kis spicc vadászati viselkedése veleszületett, nem kell megtanítani rá. A norbotten spicc figyelmes, bátor és rámenős. Élénk, aktív, barátságos, magabiztos benyomást tesz az emberre. Soha nem félénk, ideges vagy agresszív. Kitűnő őrzőkutya. Rövid, az időjárásnak ellenálló szőre könnyen gondozható.